2018. február 27., kedd

A kezdet

Nem akartam varratni magamra semmit, de mégis aláírtam a papírt, így rám tetováltak három keresztet és pár vonalat. Ebből tudja majd a gép, hogy honnan kell kezdenie a besugárzást.
Ezzel most jól előre szaladtam. Ugyanakkor el is késtem. Decemberben kellett volna kezdenem ezt a naplószerű izét, amikor kiderült, hogy gyomorrákom van. De akkor valahogy nem tűnt fontosnak az események rögzítése. Ami azt illeti; sohasem tűnt még fontosnak az események rögzítése. Egy-egy fénykép a múltból persze megjárja, de egyébként hidegen hagy, hogy pontosan hogy is történtek a dolgok. Nem számít a tényszerűség, csak az, ahogy emlékeznek rá a résztvevők. A kellően határozott emlékezők felülbírálják a márványba vésett szavakat is.
Most azonban eszembe jutott, hogy amit írok az úgysem kerül nyilvánosságra, névtelen bloggerek, panaszkodók, mindentudók tengerében a láthatalanság garantált és ez így is van jól.

2016. november 7., hétfő

Tisztelt Recepció!

A Porchódi úr - befelé menet - most jelezte itten a művészbejárónál, hogy a főbejárat előtt ég egy Porsche 911-es, 1995-ös évjáratú, piros autó. Szabályosan - ahogy a szolgálati szabályzatban le van írva - a szemem sem rebbent és átvizsgáltam a táskáját, mert kinéztem belőle, hogy csak a becsempészni kívánt alkoholról akarja elterelni a figyelmemet. A táskában nem volt alkohol - bár sajnos azt nem tudom garantálni, hogy nem volt nála a ruha alatt, ami újabb érv amellett, hogy a jogkörömet kiterjesszék a ruha átvizsgálására is -, így beengedtem. "Nagy kár, azért a kétszáz lovas autóért" - mondta még Porchódi miközben iszkolt befelé.
 

2016. április 9., szombat

A te mérete

Egyszerűen muszáj megosztanom Szakóca levelét. Szakóca hatvanöt éves férfi, pár éve nyugdíjban. Egyébként aktív és nincs benne semmilyen öreges vonás. Sportból trollkodik több fórumon is.
Nála minden ruhavásárlás egy rémálom. Nincs méret, nincs szín, a szabás idióta, az anyag bóvli, az üzlet alulvilágított, kaotikus elrendezésű, a személyzet közönyös és teljesen debil. A termék túlárazott, műanyagból készült és rejtett hibái vannak. A drága üzletekben is, sőt ott csak igazán.

2015. augusztus 22., szombat

Divat


A csizma helyénvaló viselet nyáron is, öltönyhöz is, szoknyához is, mondta az egyik könyv, ráadásul egyáltalán nem kell ragyognia. A ragyogóra suvickolt csizma csak temetésen és esküvőn kötelező. A hétköznapi ragyogás: „piperkőcködés”, kerülendő.

2015. július 3., péntek

Már megint a Pápuák avagy hiteles beszámoló a lorem ipsum jelenségről (5)

Telt, múlt az idő. Természetesen, mint meg nem értett művész járkáltam az emberek között. Én voltam a titok hordozója. Már megvan a nagy mű, ami után már az irodalom nem lesz ugyanaz, mint előtte, de egyelőre még nem fedhető fel. Gondoltam rá, hogy az egészet közzé teszem a neten, de aztán ezt elvetettem. A könyvírás lényege, hogy kiadják. Ha mondjuk, kiadótulajdonos lennék, akkor sem adnám ki magamnak. 

2015. június 26., péntek

Már megint a Pápuák avagy hiteles beszámoló a lorem ipsum jelenségről (4)

A nyomtatott példányt átadtam Szakócának, majd egy digitális verziót Hengelhoffernek és vártam a reakciókat. Kiadóra egyáltalán nem gondoltam, mert nem ismerek ebben a körben senkit. Nálunk egyébként is csak 5-6 kiadó foglalkozik valóban könyvkiadással, a többiek gondolom pénzmosással vagy zsaroló levelek írásával töltik az idejüket. 

2015. június 19., péntek

Már megint a Pápuák avagy hiteles beszámoló a lorem ipsum jelenségről (3)

A történet összekalapálása viszonylag hamar megvolt, néhány hiányzó jelenetet megírtam. Egyáltalán nem tetszett viszont az egész hangulata. Hiába bújtam bele a személyek bőrébe, amikor visszaolvastam a szöveget, akkor valahogy mégsem tűnt az egész elég primitívnek. Nem csak írni akartam a bunkóságról, de meg is akartam jeleníteni. És a fejemben meg is volt az egész, de nagyon nehéz úgy megírni, hogy a részek hitelesen úgy tűnjenek, hogy valóban egy sutyerák írta le. 

2015. június 12., péntek

Már megint a Pápuák avagy hiteles beszámoló a lorem ipsum jelenségről (2)


Szép lassan elkezdtem írni "Pápua szerelem" munkacímű regényt. Tulajdonképpen a vázlatot bővítgettem és időnként írtam egy jelenetet, ami jónak tűnt. Már fél éve dolgoztam rajta, napi húszperces tempóval, amikor úgy tűnt, hogy megvagyok a nagyjával. Aztán figyelmesen összeillesztettem a fecniket és átolvastam az egészet. Kiderült, hogy újra kell írni, majdnem mindent. Nem a szédületes bonyolultsága miatt, mindössze azért, hogy a jelenetek között legyen némi okozati összefüggés és némi átvezetés. Szerelemről és drámáról lévén szó, azt is egyértelművé kellett tenni, hogy a szereplők halálos komolysággal beszélnek baromságokat. Ez nem könnyű.

2015. június 5., péntek

Már megint a Pápuák avagy hiteles beszámoló a lorem ipsum jelenségről (1)


Valamikor 2009-ben arra gondoltam, hogy írok végre egy regényt, vagy legalábbis egy testesebb elbeszélést, végső esetben egy novellát, ha végképp zátonyra futok, legalább egy bővített mondatot, hogy befussak végre és meggazdagodjak, mint író.

2015. január 22., csütörtök

Dear Ilonka,

Dear Ilonka,
Thank you very much for allowing us to consider your submission, but I'm afraid we're going to pass.
We wish you the best of luck seeking representation elsewhere.
All best wishes,
XY Associates

Ez ugyan nem napló, és még sok minden nem, de azért szeretném rögzíteni, hogy milyen egy tipikus elutasító levél Britanniában. Ez rövidebb az átlagosnál, de korrekt. Egyébként nem az én levelemet követő második percben érkezett, hanem kilenc nappal később. Szóval minden jel szerint beleolvastak.
Ezt a két percet csak azért említem, mert egy magyar cégnél már jártam úgy, hogy a válasz kétperces volt, és kitért a szöveg a kézirat eredeti és szórakoztató voltára, a gyors elutasítás mellett.

A szomszédos ház tetején összeveszett két varjú. Nem világos, hogy mit akartak birtokolni a kémény körüli két négyzetméteren. Végül az erősebb egyedül maradt. Mászkált egy kicsit a cserepeken, szemezett velem, nézelődött, majd ő is elrepült. Most a tető üres.


2015. január 13., kedd

Ez a gyáva mészárlás Párizsban engem is kiakasztott. És persze azonnal cikkek százai születtek meg. Úgy látom, hogy nagyon kevés cikkben sikerült túllépni a felszínes jeleken.

 

Én a tudatlanság számlájára írom a dolgot. Folyik egy kőkemény hatalmi harc az arab világban. A felszínen vallásról és kultúráról, sőt tiszteletről beszélnek, de ez csak a nekünk szóló rizsa. Ne legyünk hülyék; minden harc a pénzről, hatalomról szól.

És a hataloméhség jól tud szövetkezni az iszlám vezetőivel, akik már felismerték, hogy az iszlámnak éppen úgy vége lesz a modern világban, ahogy a Pápa hatalma is elillant.

A nyilvánosság, az internet, a mobil telefon gyakorlatilag alapjaiban nyír ki minden bezárkózó, elnyomó államot. Nem gyorsan, de egészen biztosan. Nem lehet fenntartani egy ideológiát, ha arra naponta cáfolnak rá a hírek.

 

Ebben a szövetségben nagyon jól használhatók azok a tudatlan emberek, akik saját kultúrájukkal, vallásukkal sincsenek tisztában. Óriási kamu, hogy volna itt az iszlámnak bármilyen törlesztenivalója a nyugattal szemben. Egyszerűen csak félremagyarázzák a tant, ahogy mindig, minden kultúrában félremagyarázták, ha az volt az érdekük. Ez a mozgósítás alapja.

A katolikus egyház éppen így viselkedne, mint az iszlamista terrorbrigádok, ha módja volna rá. Erre a bizonyíték, hogy valóban így is viselkedett, jó kétszáz éven keresztül.

 

És kiket sikerül átverniük ezzel az iszlám-szabadságharc halandzsával? Természetesen azokat, akik mindig jó alanyai az ostoba elméleteknek. Akik nem ismerik saját kultúrájukat, nem ismerik az iszlámot, akik csak lődörögnek az országban, ahol születtek, és amelyiknek a nyelvét beszélik. A nyomorszinten élő, veszteni való nélküli embereket, akik egy beszűkült világban élnek és csak annyit fognak fel belőle, hogy másoknak sokkal jobban megy a soruk.

Elemi irigység ez, igazi prolitempó, de azért nagyon ősi érzés gyűlölni a gazdagabbakat, és lám, az okos megmondóemberek máris készek a megoldással:

„Te egy remek, értékes ember vagy csak itt a társadalom gyűlöl téged, mert moszlim vagy. De mi szeretünk.”

Ennyi. Ezt kell elhinni és már fut is a szekér. Nem olyan nehéz elhinni. Vegyük észre, hogy az első mondat első fele még igaz is.

 

(És egyébként itt is megmutatkozik a PC modor veszélyessége. Miután ilyen közhely-baromsággal kezdenek ma már minden mondatot, az embereknek eloszlik az eredendő gyanakvása. Tudjuk ugyan a józan eszünkkel, hogy a másik fél kutyába sem vesz minket. Magasról leszarja, hogy mi lesz velünk, de azért mégis jobb szeretjük, ha látatlanban értékes embernek tartanak minket, és felháborít a legkisebb negatív értékelés is.

A hízelgés és az ok nélkül feldicsérő szóhasználat meghamisítja az egész kontextust. A semleges, távolságtartó, közönyös fogalmazás lassan sértővé válik.)

 

Az Európában született terroristák nyilván abban a tévhitben élnek, hogy jó lesz nekik, ha Szíriában vagy Irakban győz a korlátlan Iszlám Rend. Nem ismerik, nem tudják, hogy mi van ott most. Aki Párizsban nevelkedett, az úgy képzelheti, hogy az iszlám Irak, majd olyan kényelmes és biztonságos lesz, mint Párizs, csak kevésbé harsány. A fő különbség abban áll majd, hogy betiltják a szexboltokat, az alkoholt és minden nő burkában jár.

Lefogadom, hogy ezt a naiv mesét is bevetik a térítéskor.

Szó sincs itt kultúrák harcáról. Éppen a kultúra hiánya okozza a bajt.

 

2014. december 25., csütörtök

Hétfőn hosszan kellett vezetnem, ezért valamilyen beszélgetős műsort kerestem a rádióban, de hiába mentem végig kétszer is az éteren. Nem volt kínálat. Ami beszélgetésre hasonlított, az leginkább a Lánchíd rádió műsora volt, ezt kezdtem hallgatni.
Volt már tapasztalatom ezzel az adóval, de hát nem szabad leragadni a régi emlékeknél. Különböző emberek betelefonáltak a szerkesztőségbe, ahol Katika beszélgetett velük. Nem néztem utána azóta se, hogy mi a teljes neve, a Katika szerintem teljesen korrekt.